Művész portré – Alkotó emberek közelről

Folytatjuk népszerű rovatunkat, ma Galériánk egyik, ha nem a legnépszerűbb művészét, Benda Zoltánt mutatjuk be. Olvashatunk gyermekkoráról, zeneszeretetéről és a kortárs festészetről vallott
gondolatairól. Kicsit jobban megismerhetjük azt az embert, akinek képeit annyian szeretjük és gyűjtjük.

–  Mesélj, kérlek pár szóban a gyermekkorodról!

Hódmezővásárhelyen nőttem fel. Két családban is értek olyan impulzusok, érzelmi hatások, melyek megalapozták későbbi, szenvedélyektől vezérelt egyéniségem kialakulását.
Már gyermekként rabul ejtett a színeknek, fényeknek, környezeti hatásoknak, különösen a zenének a varázsa. Édesapám nagyon szépen rajzolt, főleg lovakat. Nagy csodának éltem meg, ahogyan egy ceruzával életre keltette alkotásait!

–  Mikor döntötted el, hogy festő leszel? Emlékszel az első képedre?

Az iskolában jó tanulónak számítottam. A barátaimmal a délutáni órákban a kedvenc időtöltésünk képregények rajzolása volt. Itt már lehetett sejteni, hogy ki mire képes. Kezdeti “sikereimet” ekkor értem el. Első “festményem” vízfestékkel készült, mely nagymamámat ábrázolta. Úgy rémlik, neki tetszett… Valószínűleg ezek az élmények irányítottak a művészet felé.

–  Milyen a viszonyod a zenéhez; melyik stílust szereted?

A zene nagy szerelmem. Már kisgyermekként jellemző volt rám, hogy az összes kezem ügyébe került hangszeren rövid időn belül valamilyen másoknak is tetsző dallamot tudtam “előadni”. Később szüleim beírattak az Állami Zeneiskolába, ahol először dobolni tanultam, majd a trombita lett a fő tantárgyam. Ennek köszönhetem, hogy sokáig tagja lehettem a városi fúvószenekarnak, ahol rengeteg élményt szereztem. Együtt zenélni másokkal csodálatos, felemelő érzés. Életemnek azóta is szerves része a zene szeretete és a hangszeres játék öröme.
Hangulatemberként sok könnyűzenét hallgatok. Szükségem van az éppen bennem uralkodó érzelmeket a megfelelő harmóniákkal, vagy diszharmóniákkal támogatni. Simon & Garfunkeltől a Tangerine Dream-en keresztül a Delta blues-on át a nagyon elvont elektronikus zenékig bármit szívesen “fogyasztok”, kizárólag kedvem szerint.
A klasszikus zene birodalmában számomra két fejedelem nyújtja a legnagyobb élményt: Chopin és Beethoven. Ők a mindig változó fény és árnyék, a romantika és a ráció egyensúlyának megteremtői.

Benda Zoltán - A tél szépségei (70 x 100 cm)

Benda Zoltán – A tél szépségei (70 x 100 cm)

– Jelenleg is zenélsz hangszereken?

Csak amatőr szinten, de játszom gitáron, szintetizátoron s amióta megszületett az unokám, kedvenc hangszerünk a kalimba lett, amellyel próbálom majd őt is bevonni a dallamok világába. Sokat foglalkozom számítógépes zeneszerkesztéssel. Nagyon élvezem, mert hihetetlen lehetőségeket rejt magában.

–  Váltsunk művészeti ágat. Kik azok az alkotók, akiket figyelemmel kísérsz a galériánkban, illetve azon kívül?

A képzőművészet és a zene szerintem elválaszthatatlan egymástól. Nagyon sok művésztársam aktívan muzsikál, játszik valamilyen hangszeren. Festő kortársaim munkáit nagy tisztelettel szemlélem, sokan inspirálnak, lenyűgöznek alkotásaikkal. A Vándorfény Galéria bővelkedik a zseniális művészekben, akikben látom a képi ábrázolás iránti mély elhivatottságot, szakmai alázatot.
Külhoni nagy példaképem az idős amerikai festőművész, Richard Schmid, akit emberileg és technikai felkészültség terén egyaránt nagyon nagyra tartok. Szívesen beszélgetnék vele hosszasan, nem csak a festészetről!

– Ki az a művész, aki napjainkban leginkább hat Rád?

Jeremy Mann művészetét tudom egyértelműen említeni. Az ő képei állnak legközelebb ahhoz a képi ábrázolásmódhoz, melyhez egyszer egy másik úton én is szeretnék eljutni.

–  Mennyi időt töltesz a Műtermedben?

A második lakásomról beszélünk, így rengeteg időt töltök itt. Főleg amióta a lányaim kirepültek a családi fészekből. Ágnes kiváló jogász, Lilla klinikai szakpszichológus. Nagyon büszke vagyok rájuk.

– Gondolkoztál e már azon, hogy teljesen más stílusban fess? Absztrakt szürreális stb….

Az absztraktot tisztelem, a szürrealizmus világa, ha virtuóz a művész elkápráztat, de alkotóként nem ösztönöz.

– Gyűjtőid, vásárlóid mindig kihangsúlyozzák, hogy képeidből hihetetlen harmónia és a nyugalom árad, mi erről a véleményed? 

Képeim közönsége valószínűleg azt érzékeli munkáimból, ami belőlem esetleg néha hiányzik, de így megteremtem azt.

–  Mivel töltődsz fel? Honnan gyűjtesz inspirációt?

Sokat jártuk, járjuk a közeli és távoli tájakat, így gyűjtve azokat az élményeket, melyek később talán egy festményem témájává is válhatnak.

– Szívesen ábrázolod a természetet. Szeretsz-e kinn festeni a természetben, vagy inkább a műtermi alkotást kedveled?

Soha nem festek szabadban, a látványt magamban átszűröm, esetleg kis vázlatokat készítek. A konkrét megfigyeléseket és részleteket fotózás útján rögzítem.

– Mi a művészi hitvallásod? Mi a célod a festészettel?

A festészet számomra olyan, mint a zenélés. Ismernünk kell a korlátainkat és e szerint alkotni, de a szellemünknek szárnyalnia kell!  Az a célom, hogy képeim hatására egy kicsit jobban érezzék magukat az emberek, akik azzal tisztelnek meg, hogy megvásárolják egy-egy alkotásomat!

Borítókép: Benda Zoltán – Csendes öböl
Benda Zoltán további alkotásainak megtekintéséhez kattintson ide