Tíz éve már hogy  Önöknek, Művészetszerető barátainknak hála megnyithattuk  Belvárosi Galériánkat. Jubileumi évünk az ünneplés öröméről szól, mintegy nyitányként rendezzük meg Ludvig Dániel kiállítását, a megnyitó április 24-én, kedden este 6 órakor lesz.  Szeretnénk, ha kicsit jobban megismernék Danit és művészetét, ezért készítettünk vele egy rövid interjút.

A kortárs magyar képzőművészetben  a Ludvig név jól csengő “márka” a szó legpozitívabb értelmében. Te mikor döntötted el hogy festőművész leszel?

Néha úgy érzem, hogy édesapám révén kész tények elé voltam állítva már megszületésemkor, de természetesen szabad akaratomból választottam a művészpályát, nem erőltetett rám semmit. Szakmai pályafutásomat profi művésztanár kollégákra bízta már nagyon korán. Nagykanizsán Stamler Lajos szakkörébe kezdtem járni 12 éves koromban, majd a pécsi Művészeti Szakközépiskolában Erdős János szárnyai alá kerültem. 13 éves koromban hívott meg először Csuta György barátunk a békési Csuta Művésztelepre, akkor még főként ,,megfigyelői” státuszba. Innentől kezdve minden nyáron részt vettem több nyári művésztelepen az alföldön, közben reklámgrafikusként végeztem Pécsett. Elértem a felnőtt kort, édesapám elkezdte szervezni a kendlimajori Ludvig Művésztelepet 1999-ben. 5 évig főként reklámgrafikusként dolgoztam, a festészet kicsit parkolópályára került. 2004-ben rendeztem első önálló kiállításomat Nagykanizsán. Azóta a képzőművészet irányába törekedtem, úgy 6-7 éve tevékenységem 90%-át a festészet szobrászat teszi ki.

1994 óta több mint 80 művésztelepen vettem részt Magyarországon, Olaszországban, Szlovéniában, Horvátországban, Ausztriában, Németországban, Finnországban, Bulgáriában, Boszniában, Malajziában és Azerbajdzsánban.

2004-óta  21 önálló kiállításom hazánkban és külföldön egyaránt Pozsonytól Szingapúrig, a csoportos tárlataim száma hasonló nagyságrendű. Gyakran hívnak art expókra is, a teljesség igénye nélkül :   Innsbruck /Ausztria/, München /Németország/, Zaragoza /Spanyolország/, Taipei /Tajvan/. és 2007-óta 9-szer Kuala Lumpur.

Hogyan kezdesz hozzá egy képhez? Mi a kiindulópontod?

  1. megihlet egy élőlény, egy növény, egy természeti forma, egy épület
  2. kompozíció, az ötlethez méltó méret kiválasztása
  3. néhány vonalas vázlat
  4. megvalósítás

Persze spontán is születnek képek, közvetlenül a vászonra, de ritkábban.

Mivel kell leginkább megküzdened az alkotás során?

Az olykor előforduló kiüresedéssel, alkotói válsággal ha úgy tetszik. Ezt okozhatja a túlzottan intenzív munka is /sok kiállítás, művésztelep/ rövid időn belül, valamint amikor hosszabb időn át kénytelen vagyok kihagyni a festészetet az életemből, például amikor 3 hónapon át a 25. Ludvig Nemzetközi Művésztelep 300 oldalas jubileumi könyvét raktam össze. Az album végül nagyon jól sikerült, ám engem kivont a forgalomból 4-5 hónapra, mivel utána is nehéz volt újra visszaállni az alkotói munkára.

Technikád különleges és látványos, megtudhatunk néhány műhelytitkot?

Abban a szerencsében volt részem, hogy gyakorlatilag édesapám révén gyerekkoromtól, ösztönösen szívtam magamba a nem szokványos technikákat, és természetesen rengeteget tanultam a művésztelepeken is. A különleges technika/stílus lényege röviden összefoglalva:

– nálam soha nem kész egy forma, egy struktúra, egy szín, mikor először a vászonra kerül. Többszörös ,,kezelést” kap minden elem a képen, amíg össze nem érik. 

Mennyire fontos a címadás? 

Nálam még nem fordult olyan elő , hogy a címet találtam volna ki először, mint a képet. Nem szeretek címet adni saját munkáimnak. A kedvenc módszerem a következő: megkérdezlek téged vagy művészbarátokat, mit nyújt nekik egy-egy új kép, és mindig hamar megjön a tökéletes cím is. 

Ki a kedvenc festőd? Galériánk alkotói közül ki(k) állnak közel hozzád?

Sok kedvenc festőm van, főként persze a múlt század elejéről: Modigliani, Matisse, Picasso. Meglepő lehet de minden idők legnagyobb festőjének Goya-t tartom. Szerencsére nagyon sok képet láthattam már élőben láttam de Goya ,,Kivégzés” című képéhez semmi nem volt fogható a Prado-ban. Megfejthetetlen, hogyan lehet egy képet úgy megfesteni… A galéria művészei közül baráti viszonyban Sebestyén Jánossal és Korbely Istvánnal vagyok, művészetüket szeretem, tisztelem. Nagyra tartom továbbá Pósa Ede, Mág Tamás, Nagy Tibor festészetét is.

Hogy látod a képzőművészeti “piac” helyzetét, mi a szerepe benne a neked a művésznek és nekünk a galériának?

Úgy érzem a piac évről évre jobb állapotban van ,megjelent egy új gyűjtői generáció, akik igénylik az innovatív irányvonalat. Számos kiállításom volt itthon és külföldön egyaránt, nem a kötelező udvariasság miatt mondom: a galéria jelentősége meghatározó.

Köszönjük a beszélgetést, és nagy izgalommal tekintünk közelgő kiállításod elé.